Az ártéri ligeterdők termőhelyeit friss vízellátású, üde talajú, nyár végére általában kiszáradó mocsárrét tisztások tarkítják. Közismert képviselői az Alpári-rét ecsetpázsitos kaszálói. Növényzetének névadó faja a réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis) a zöldtömeg fő állományalkotója. Kiváló tápértéke révén a legjobb szénatermő füvek egyike. 10 centiméterre is megnövő bugavirágzata hengeres, tömött. Takarmánynövényként több fajtáját is termesztik. Az ecsetpázsitos rétek gyakori növénye a nyúlánk termetű, többszörösen szeldelt levelű réti boglárka (Ranunculus acris). A nedves rétek tavasszal sárgállhatnak tőle. Frissen mérgező, szénává szárítva méreganyaga átalakul, s jó takarmánynövény. Rokona, a kúszó boglárka (R. repens) szintén tömeges lehet.

A kakukkszegfű, vagy kakukkszúnyogvirág (Lychnis flos-cuculi) sallango­san szeldelt szirmú, lilás virágai májusban, júniusban tömegesen színezik a réteket. Az ártéri gyomtársulások gyakori növénye a gilisztaűző varádics (Chrysanthemum vulgare). Sötétsárga, csak csöves virágokból álló fészkei dús, sátorozó virágzatban állnak. A közhiedelem szerint mérgező, illatos hajtása a halottól távol tartja a bontó férgeket, s ezért temetéskor az elhunyt mellé tették. A paraszti háztartásban ruhásszekrénybe helyezve molyirtónak is bevált.

Az árterek lefolyástalan, pangóvizes medencéiben fajgazdag láprétek alakultak ki. Vegetációja sok hasonlóságot mutat a holtágak parti növényzetével. A virágkáka (Butomus umbellatus) és a fekete nadálytő (Symphytum officinale) mellett megtalálható itt a magas sásosok és nádasok ritka növénye, a tiszaparti margitvirág (Leucanthemum serotinum). Ez a nyúlánk, 1-1,5 mé­ter magasra is megnövő növény végigkíséri a Tisza hullámterét. Fehér virága ősszel nyílik. Az uralkodó fajok a sások közül kerülnek ki. Közülük az éles sás (Carex gracilis) és a rókasás (C. vulpina) a leggyakoribb.