Erdők

[tabgroup]
[tab title="Bükkös az Alföldön" id="t1"]

Bükkös az Alföldön

A túraútvonal mellett, úgy félúton a Forrás és a Majális-rét között, kicsi bükk­erdő áll. A szépen fejlett bükkfák történetét Bakkay József derítette fel. Így írt erről 1928-ban:

"Kecskemét határában, a Tisza árterén szépen fejlett bükkfa áll, mely erdészeti és növényföldrajzi szempontból egyaránt figyelmet érdemel, mivel az Alföldön természetes bükkös nincsen. A kecskeméti bükkre az alábbiakat nyomoztam ki. Kecskemét város főerdésze 1904. vagy 1905. évben próbaképpen néhány (a szám nem állapítható meg) bükk csemetét ültetett. Ezen csemetékből az 1911. évben már csak egy példány maradt meg. A megmaradt egy darabot is, valaki botnak tőben lemetszette. Az így megcsonkított tuskó 1912. évben két szép sarjat hajtott, melyek közül az egyik elpusztult, a másik ellenben tovább fejlődött, és jelenleg is áll a Tőserdőben. Ezek szerint a meglevő nagy bükkünk 23 vagy 24 éves lehet. Jelenleg is szépen fejlődik, kérge szép, üde, zöld lombozata erőteljes, csak alul, a régi metszés helyén látható egy már beforradni készülő seb. Sajnos a seb belseje már gyengén korhadt részt mutat.

A meglévő bükktörzs szép fejlődése arra indította a városi erdőhivatalt, hogy újabb bükk telepítéssel kísérletezzen ugyanazon a területen. E célból 1925. évben ezer darab egyéves csemetét hozatott. A csemeték közül 500 darabot 1925. év tavaszán el is ültettünk, míg a másik 500 darab egy évi iskolázás után 1926. évben került kiültetésre. Sajnos az így kiültetett csemetéket jórészt a nyulak és az őzek annyira visszarágták, hogy jelenleg csak tengődnek. A vissza nem rágott csemeték azonban szépen fejlődnek, szép, üdezöldek, magasságuk 60-80 cm".

[/tab]
[tab title="Járhatatlan égerláp" id="t2"]

A járhatatlan égerláp

A Tisza egykori holtágainak egyikét - ahol az év jelentős részében a tőzeget átitató oxigénszegény víz a talaj fölé emelkedik - égeres láperdő foglalta el. A mézgás (enyves) éger (Almos glutinosa) jellegzetes, csomókban álló tobozairól könnyen felismerhető. Gyökértöve magasabb vízborítás esetén is kiemelkedik a vízből segítve a gyökérlégzést az oxigénszegény időszakban. Puha fája a víz felett és a talajban gyorsan elkorhad, de víz alatt igen ellenálló. Fájából a Tisza menti szénégetők jó minőségű faszenet nyertek, mely a puskapor készítés értékes adalékanyaga volt. Festőanyagként - barna, fekete, piros, zöld és sárga pácanyagok készítéséhez - még ma is használják.

Cserje és lágyszárú növényzete elsősorban a fák körzetében, vagy a víz fölé emelkedő zsombékok tetején van. Kora tavasszal - március, április táján - tömegesen virágzik a mocsári gólyahír (Caltha palustris), vagy régebbi nevén réti aranyvirág. A vajákos asszonyok szerint erősen mérgező, gyógynövényként nem használták. A lápi csalán (Urtica kioviensis) az avatatlan szemlélő számára a csalánok többi fajától nehezen különböztethető meg. Kárpát - medencei bennszülött faj, az ősi vízfolyások nyomjelző növénye.

Az erdőszéli zsombékok közt májusban halvány rózsaszín szőnyeget alkot a békaliliom (Hottonia palustris) virágzó tömege.

[/tab]
[tab title="Keményfa erdők" id="t3"]

A magaslatok keményfa erdői

Az árvizektől mentes magasabb fekvésű helyeket a tölgy- kőris- szilerdő uralja. Az Alföld egykori keményfa ligeteinek hírmondói a kocsányos tölgyek (Quercus robur). Igen gyakran, mint mocsári tölgyet említik hazai ártéri előfordulása miatt. Hosszú kocsányon csüngő makkjáról, s alapjánál mélyen karéjos leveléről könnyű felismerni. A 20-25 méterre is megnövő fa sokféleképpen hasznosítható. Különösen a fiatal héjkéregben és gesztesedett fájában magas a csersav tartalom. Ezért hidak, hajók építésére kiválóan alkalmas. A különböző növényi részeket kifőzve fekete, barna és sárga festéket ad. Szárított, majd porrá őrölt gubacsából némi vaspor hozzáadásával egykor tintát készítettek.

Az olajfafélékhez tartozó kőrisek közül a keskenylevelű kőris egy őshonos, hazai alfaja a magyarkőris (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica) és az újvilági eredetű amerikai kőris (F. pennsylvanica) él itt. A magyarkőris fája ipari célra értékesebb, gőzölés után könnyen hajlítható. Kérgét egykor heveny Iáz, például malária csillapítására használták. Levelének szívműködés és reumás panaszok elleni jótékony hatását már régen felismerték.

A mezei szil (Ulnus minor) a nedvesebb, tölgyelegyes erdeink gyakori fája. Szívós, bár könnyen vetemedik, de ha vízzel telítődik, ellenálló és tartós marad. Ezért hidak, gátak és hajók építésére is alkalmas. Háncsrésze mézgát és csersavat tartalmaz. Egykor féregűzőként használták. A Magyarországon őshonos vadkörte, vagy vackor (Pyrus pyraster) levelei igen változatosak. Frissen szedett termése fanyar ízű, de téli tárolással élvezhetővé válik.

Az áttelelő fekete levéltetű gazdanövénye a csíkos kecskerágó (Euonymus europeus). Rózsaszín és narancssárga termésével az ősz és a koratél egyik legszebb dísze. Savas, mérgező hatású termése révén azon kevés európai növények egyike, mely rovarölő szerek készítésére is felhasználható. Élősködők és állatok rühösödése ellen alkalmazták valamikor. Rendkívül finom, grafikusi faszén is készülhet belőle. A fehér virágú és hamvaskék termésű kökény (Prunus spinosa) az erdőszélek növénye. Dércsípte kék bogyója gyümölcslekvár főzésére és különböző italok ízesítésére is alkalmas. Levele kifőzve teaként fogyasztható.

 A szívós és rugalmas fájú mogyoró (Corylus avellana) őshonos faj a Kárpát-medencében. Vesszőiért - melyeket ostorhoz, vesszőfonathoz, zsúpfedél szerkezethez, vagy vályoggal tapasztott falakhoz használtak - gyakran nyesték. A tölgyesek szárazabb területein gyakori, a varjútövis benge (Rhamnus catharticus). Feketére érett termése mérgező. Eretlen bogyói zöld festékanyagot szolgáltatnak.

A tőserdei keményfa ligetek magasabb térszintjein az Alföldön ritka alpesi kontyvirág (Arum alpinum) tömegesen virágzik. Eredetét még homály fe­di, feltehetően jégkorszaki maradványnövény. Zöldesfehér virágát, roppant fényigényes lévén, még áprilisban, lombzáródás előtt hozza. Skarlátvörös, terméses torzsája július végén, augusztus elején érik be.

Erdőszélek közönséges növénye a vérehulló fecskefű (Chlidonium majus). Aranysárga szirmú virágait szeptemberig hozza. A növényt megsértve na­rancssárga tejnedvet ereszt, mely mérgező, az ópiumalkaloidákhoz hasonlóanyagot tartalmaz. Nedveit szemölcsök, szeplők ellen, főzetét fájdalomcsillapítóként használták. Magvait hangyák terjesztik. Az erdő bokrosabb, száraz helyeit kedveli a méreggyilok, vagy vadpaprika (Vincetoxi­cum hirundinatia). Nevét paprikához hasonló, erősen mérgező terméséről kapta.

A mogyoróbokrok tövében ott, ahol az öntéstalajt szélfútta buckasorok váltják fel, él egy bennszülött növényünk, a homoki kikerics (Colchicum arenarium). Hattagú, tölcséres, lila virágai ősszel jelennek meg, míg leveleit és termését tavasszal hozza. A növény valamennyi része colchicin alkaloidot tartalmaz, mely a takarmányba keveredve bénítóan hathat az állatok központi idegrendszerére. A Duna-Tisza közén ritkulóban van.

Nedves helyeken közönséges a pénzlevelű lizinka (Lysimachianummularia). Kerek levelei átellenesek. Sárga virágát júniustól augusztus elejéig bontja. Hasonló élőhelyet kedvel a szintén gyakori kerek repkény (Glechoma hederacea). A leveléből főzött tea hurutos és emésztési bántalmak ellen használható.

[/tab]
[tab title="Puhafa ligetek" id="t4"]

A vízpartok puhafa ligetei

Az Alföld ősi, a Tisza menti tájra jellemző és a régi hatalmas ártereken kiterjedten viruló folyóparti erdőiből alig maradt napjainkra valami. Szerencsére a fűz- nyár ligetek, a tölgy- kőris- szil erdőtípusok és láperdők maradványai még Szikrában és Alpár határában eredeti szépségüket megőrizve maradtak fenn.

A puhafa ligeterdő füzes típusának legszebb megjelenési formáit a szikrai Holt-Tisza tiszaugi ágánál találjuk. A víz fölé hajló öreg fehér füzek (Salix alba) mellett a csöröge, vagy törékeny fűz (S. fragilis) szép példányaival is találkozhatunk. A fehér fűz fényigényes, gyorsan növekvő, nyúlánk vesszőit egykor fonó, kötöző anyagnak használták, s kosarat, bútort, varsát készítettek belőle. A fákat rendszeresen nyírták, botolták. A hajdani botoló üzemmód jeleit ma is őrzik ezek a faaggastyánok. Szalicin nevű élénkítő hatóanyaga miatt malária és reuma ellen is használták. A csöröge fűz korallpiros gyökeréből festékport készítettek. Szórványosan a Kínából származó fehér eper (Morus alba) is előfordul, s termeli a madarak által előszeretettel fogyasztott mézédes gyümölcsét.

Aljnövényzetükben tenyészik, a nyirkos termőhelyeket kedvelő hamvas szeder (Rubus caesius). Leveleit teapótlónak is használták. Kevésmagú, kék termése igen ízletes. A közönséges farkasalma (Aristolochia clematis) érdekes alakú, halványsárga virágai rovarcsapdák, melyek az illatanyagokkal becsalogatott rovart megporzásig fogva tartják. Lecsüngő termése fügéhez hason­ló. Gyökértörzse és hajtása mérgező, gyulladásokat, esetleg szívbénulást okozhat. Nagyobb tömegben még a baracklevelű és a borsos keserűfű (Polygonum persicaria, P. hidropiper) fordulhat elő. Ez utóbbit csípős íze miatt a legelésző őzek elkerülik.

A csak egy-másfél méterrel magasabb térszinteken a puhafa ligeterdők egy szürkenyaras típusa jelenik meg. Az erdőt zömében szép, hatalmas fehér­ és szürkenyarak (Populus alba, P. canescens) alkotják. A 19-20 méter magasra megnövő fák között elvétve a nemes nyár (P. canadensis) is megtalálható. Ez utóbbinak, mely a feketenyárnak és egy amerikai fajnak a kereszteződéséből jött létre, csak hím példányai ismeretesek.

A juharfélék közül a mezei és a zöld juhar (Acer campestre, A. negundo) él itt. Ez utóbbi Észak-Amerikából díszfaként került hozzánk, és meghonosodott. Skandináviában mindkét faj megcsapolt nedvéből cukrot készítenek. Az erdő ligetes, de igen sűrű a cserjeszintje. Erdők, erdőszélek közönséges növénye az egybibés galagonya (Crataegus monogyna). Fehér virágai ernyős fürtökben állnak, kellemetlen illatúak. Egymagú, élénkpiros termése ehető. Sövénynek is alkalmas. Valamennyi szintet sűrűn átszövi a parti szőlő (Vicis riparia). Néhány fát teljesen beburkol, máshol sűrű függönyt képez a cserjeszintre tekeredve, s alatta teljesen hiányzik az aljnövényzet. Amerikai eredetű alanyszőlő, mely elvadult és meghonosodott.

[/tab]
[/tabgroup]