Bükkös az Alföldön

A túraútvonal mellett, úgy félúton a Forrás és a Majális-rét között, kicsi bükk­erdő áll. A szépen fejlett bükkfák történetét Bakkay József derítette fel.

A járhatatlan égerláp

A Tisza egykori holtágainak egyikét - ahol az év jelentős részében a tőzeget átitató oxigénszegény víz a talaj fölé emelkedik - égeres láperdő foglalta el. A mézgás (enyves) éger jellegzetes, csomókban álló tobozairól könnyen felismerhető.

A magaslatok keményfa erdői

Az árvizektől mentes magasabb fekvésű helyeket a tölgy- kőris- szilerdő uralja. Az Alföld egykori keményfa ligeteinek hírmondói a kocsányos tölgyek. Igen gyakran, mint mocsári tölgyet említik hazai ártéri előfordulása miatt.

A vízpartok puhafa ligetei

Az Alföld ősi, a Tisza menti tájra jellemző és a régi hatalmas ártereken kiterjedten viruló folyóparti erdőiből alig maradt napjainkra valami. Szerencsére a fűz- nyár ligetek, a tölgy- kőris- szil erdőtípusok és láperdők maradványai még Szikrában és Alpár határában eredeti szépségüket megőrizve maradtak fenn.